Nyaralás – Lomnic, Lőcse

A szokásos sörök kipihenése volt szerda reggel is. Rá kellett pihenni a napra, mert úgy döntöttünk, hogy átnézünk Szlovákiába, ha már annyira közel vagyunk. Laza reggeli, laza beszédek. Valami miatt sosem sikerült 11-nél előbb bezárni a portánk kapuját.

20160727-IMG_8460- ballor

Mire indultunk megjött a meleg, olyan 28-30 fokban indultunk, teljesen rövidben, gondoltuk: nem fog ez változni egy szemet sem. Beütöttem a GPS-be az útvonalat, de az út pályán vitt. Megálltunk egy OMV kútnál és vettünk matricát (10 napra 10€). Szerencsére náluk is elektronikus volt, nem kellett ragasztani sehova sem. Viszonylag nagyobb táv volt beütemezve, ezért is volt jobb pályán menni.

Az egész szlovák rész nagyon szép. Dimbek-dombok, hegyek, tele szépségekkel. Napraforgómezők, szántások, az ember szívét ezek is megemelték. Ahogy haladtunk beljebb, egyre sötétedett az ég. Igen, esett utána már. Nem féltünk, mert tudtuk: rajtunk nem fog ki semmi, nekünk jelen állás szerint minden jó. Legyen estére sör, érjünk haza szerencsésen és sok-sok beszélgetés.

IMG_0924

Közben néha kegyesnek tűnt az idő: oszlottak a felhők és a Nap vigyorgott ránk, utazókra. Poprádon túl, egészen a Magas Tátráig, Lomnicig mentünk. Leparkoltunk egy órára. Nem volt NAV, fizettünk, nem kaptunk blokkot, a bácsi mondta, hogy vigyáz a kocsinkra, nyugi van. Azt még most sem értem, hogy miért beszélt hozzám németül, de én ellenálltam – nemszeretemanémetnyelvet. Azt akkor még nem tudtuk, hogy nem egy órát leszünk, de izgalomra semmi ok.

IMG_0931

Elindultunk gyalog, persze esőben. Azért azt tudni kell rólunk, hogy mindenki esőkabátja a szálláson maradt. Igen, azt ott kell tartani, ott tutti nem ázunk meg… Csakis farmer dzseki volt a kocsiban, meg esernyő. A féloldali megázás garantált, így is lett. Esett, esett és még mindig nem zavart. Jelzem 30 fokból jöttünk, itt már nem annyi volt.

Indultunk a hegy felé, a térdem akkor is fájt kicsit, de ez végig meg is maradt. Mentünk, mentünk, aztán mikor az esernyő alól kilógó felünk jól átázott, akkor kezdtünk gondolkozni a hogyan tovább-on. Szépséges volt az ázott Tátra is, lógott az eső lába, jó volt lenézni a településre, pedig még fel sem mentünk, mégis jelentős szintkülönbséget értünk el a kis út után.

IMG_0968Megláttunk egy éttermet és jól megszavaztunk magunknak egy kis melegedést, a káposztaleves hozzá is segített minket. Persze a pisilés lehetőségét is belepakoltuk a fakultatív programba. Mire megettük, alakult az idő. Nem esett, sőt, napossá vált az idő. Izgatott a lanovka is, így közelebb mentünk a pénztárhoz. Három szinten lehetett felmenni a hegyre (Lomnici-csúcs). Akartunk a tetejébe is, de oda nem kaptunk jegyet. Jó lesz az első kettő, gondoltuk. Már az első szint is csodálatos látványt nyújtott. Oda kis libegőkkel jutottunk fel, majd át kellett szállni egy többszemélyesbe. Az vitt fel minket a tóig. Írásom elején megemlítettem, hogy mi 30 fokból indultunk és teljesen rövidben… Ott már csak 17 fok volt, nem fagytunk meg, de egy forró kávé jól esett volna. Eszméletlen szép látvány volt a tó. Kristálytiszta víz.

IMG_0956 IMG_0957 IMG_0965

Rendkívül nagy eszünknek köszönhettük azt is, hogy fel senki nem hozott komoly fényképezőt. Az én 6D-m, az összes obival a kocsiban maradt. Mit mond erre az egyszeri fotográfus: az a legjobb fényképező, ami nálad van. Szóval egy iPhone 6 kamerájára kellett bízni élményeink digitalizálását. Bocsánat a képekért, de ez lett.

IMG_0963

Valakiknek sikerült a fentebbi részhez is jegyet venni (Lomnický štít), lehet mászók voltak, komoly hátizsákkal, és nem rövidben járkáltak. Ahogy kivettük, azok fent is aludtak. Fent egyébként 10 fok volt már csak. Az tényleg nem hiányzott nekünk.

A Tátrán nemrég vihar és tűz is pusztított. Látható nyomai még mindig ott szomorkodtak a hegyoldalon. Nehéz a fákat eltakarítani, habár volt ott munkagép, ami a fák gyökereit szedte ki a földből.

Sokan voltak, akik gyalog járták meg az utat. Jól nem jártak, mert sokan rövidben indultak el – kisgyerekkel is! -, azok persze jól megáztak és akár fel, akár le siettek, hosszú volt az útjuk…

Mivel jobb idő lett, felbátorodva indultunk Lőcse (Levoča) szép városába. Ki ne ismerné ezt a nevet a történelemből, vagy az irodalmunkból (Mikszáth Kálmán: Fekete városJókai Mór: A lőcsei fehér asszony régényekre gondolok)?

20160727-IMG_8467- ballor

Itt is jó helyen sikerült parkolni, igaz mire oda értünk, addigra 17 óra lett, ingyenessé vált a megállás. Rövid séta után felfedezhettük a kis gyöngyszemeket, melyek a belvárosban ránk vártak. Mint Kassa esetében, itt is majd minden ház makulátlanul felújítva, szépen rendben tartva. A képeken látszani is fog.

20160727-IMG_8476- ballor

Közel egy órás kis városnéző sétánk során az evés gondolata is felötlött bennünk. Találtunk is egy kis éttermet, a baj annyi volt, hogy 18-tól volt csak kaja, de időben nem sokat kellett várni. Előzőleg megpillantottunk egy kis édes templomot az egyik domb tetején. Egy sikátoron keresztül látszott, majd mikor az étteremben helyet foglaltunk, akkor tudatosult bennünk, hogy pont a toronyra néz az ablak. Ezt második égi jelnek vettük, meg kellett nézni. Kérdeztük a kislányt, hogyan lehet feljutni, de a szlovákunk nem sokat kupálódott a pár nap alatt, maradt a GPS, de ahogy utólag visszaemlékszem, jól magyarázta a csaj.

20160727-IMG_8507- ballor

A kis templom aljáig fel lehetett kocsizni. Onnan pár szár méterre a bejárathoz is eljutottunk. Egész Lőcsét láthattuk fentről. Hogy micsoda kis ékszer volt az a templom! Igazán megérte felmenni és elidőzni körülötte, benne. A rózsaablak szépsége talán a képeket is átjön.

20160727-IMG_8522- ballor

Lőcse után már csak a haza volt tervben. Otthon még vacsi, beszélgetéses kötelező sörözés. Elég későn érkeztünk, élményekkel teli. Nem fáztunk meg, vigyáztak ránk az égiek.

A csütörtöki napon ismét Szlovákia, majd írom…