Halatlan történet

Meg szoktam írni a jó dolgokat, amelyek történtek velünk, most egy balul elsült napról számolok be. A tévében láttuk egy hirdetést, miszerint Tiszafüreden halasnapok lesznek. Mi meg szerettünk volna enni egy jó levest, meg esetleg másféle halat is.

20150712-IMG_0148-ballor.hu

Reggel 10-kor el is indultunk, 11-re ott voltunk. Kicsit nehezen találtuk meg a helyszínt, ahol a parkolás aznapra 1260 Ft volt (a 60-at nem értettem, de még most sem, biztos valami ÁFA huncutság volt).

Háááááát, nagy pörgés nem volt. Kinti árusok mindenféle kacatokat, édességet árultak. De mi enni mentünk, mégpedig halat.

Kerestünk hát egy jóféle helyet, ahol beálltunk venni halászlevet. Mire ránk került a sor, kiderült, hogy nem, árulhatnak, csak kóstolót adhatnak. Mi van? Megtudtuk, hogy egy vállalkozó megvette az árulási jogokat és grilleket árult a halnapon! Csülköt lehetett venni, de halat nem. Nála egy hekk hal 2.400 Ft-ot kóstált. Eléggé felhúzott ez minket, és tovább is álltunk (1-2 helyen volt még halászlé, de nem foglalkoztunk utána már ezzel). Kinéztem egy helyet Poroszló alatt, ahol talán jó halászlével jutalmazhatjuk magunkat.

20150712-IMG_0142-ballor

Haladva Poroszló felé – az ottani Ökocentrumot is meg akartuk nézni -, egy jónak kinéző éttermet láttunk. Nagyon kellemes környezettel, oda is csalódtunk. Bár ne csalódtunk volna.

Sokan voltak, alig volt hely parkolni. A lehúzott ablakomon irányított egy “mádám”, hogy merre menjek, de épp álltak ki és a helyükre parkoltam. Kiderült, hogy olyan 45 percet kell várni a kajára. Gondoltuk, a kellemes környezetben eltöltjük az időt a nézelődéssel.

Kint ültünk le, de nagyon meleg volt ill. az asztalokról nem pakoltak még el, így bementünk.

Kis fiatalok voltak a pincérek, szerintem a nyári gyakorlatukat töltötték ott. Ha nem, akkor még gázabb a történet. Nem nagyon jöttek ám oda, az étlapra is sokat kellett várni. Mikor lett, akkor halészlét rendeltünk, mert az tutti készen van. A gyerek mást evett, arra várni kellett. Mi elkezdtük a kaját.

A kaját? Hát az meg milyen is volt már? A hal olyan kemény volt, hogy alig lehetett rágni. Egy halászlé nem ilyen! A mellettünk lévő asztalnál is reklamáltak fizetéskor, hogy nem volt friss a hal, de a kis srác állította az ellenkezőjét – nyilván hazudott. Szóval: kihozta a kaját, de nem volt evőeszköz. Akkor fordult egyet, jó sokára lett az is. Kértem kenyeret és csípőset, mikor rendeltünk. Kenyeret kaptunk is, de a csípős nem érkezett. Nem bírtuk tovább és felálltunk és hoztunk magunknak. Ez is milyen? De itt még nincs vége. Eszegetem a levest, veszem a kenyeret ki, erre egy pók szambázott  rajta… Onnantól nem ettünk kenyeret sem. Az általunk hozott csípős olyan száraz és kemény volt, hogy kaparni is alig lehetett. Ilyet még nem láttam, bele volt kövesedve a kis tálkába.

A legjobb a fizetéskor volt: mindezekért 6.500-at kértek el tőlünk. Azt hittem felrobbanok. Jól sem laktunk, jót sem ettünk és csomó pénz oda.

Ezek után a 2 km-re lévő Ökocentrum sem érdekelt minket, irány haza.

Egy balul sikerült nap volt, de a végén csak röhögtünk már. A visszaindulás után, Hortobágy előtt meg a benzin jelzett be, hogy szomjas a kocsi. Na, ha nincs Hortobágyon kút, akkor sokáig kell tolni a családnak Debrecenig. Szerencsére egy magánkút megoldotta a bajunkat.