Imádom ezt a nőt!

Ez van. Nem tehetek róla.

Valamikor 1999-ben történt, hogy megmutatták nekem. És hát elsőre…

Akkoriban sokat jártam a házimozi után. Itt van egy jó kis bolt, ahol jó kis cuccok mellett, jó zenéket lehet beszerezni. Bizonyára az én hibámból adódótt, hogy a neve egyáltalán nem volt ismerős számomra. Valami Onkyo, vagy Denon cuccon hallottam először (az nem házimozis volt, csak sima stereo). Akkor ott: szerelem. Valami csodás hang, jó zene alatta.

Az első lemeze a Cafe Blue volt, amit meg tudtam szerezni. Akkoriban nagyon be voltam rá indulva. Ez a lemeze arany nyomásban is megjelent (ez 24 karátos arany CD-t jelent), XRCD-n (Extended Resolution CD – nagyfelbontású CD). Ezt nem tudtam megszerezni, már akkoriban is borsos ára volt az arany CD-knek: kb. 12eFt körül lett volna az ára, de azt is csak hozatva pestről. Igy maradt a sima CD-s változat.

Patricia Barber Quartet

Patricia Barber azon kortárs jazzénekesnők közé tartozik, akik lenyűgöző előadóként és briliáns komponistaként egyaránt kitüntetett figyelmet vívtak ki maguknak. A melodikus zenei világot sötét tónusú, misztikus alt hanggal és merész zongorajátékkal párosító művész fellépései és új lemezei világszerte eseményszámba mennek.

A balladák és a bop-zene interpretálásán túlmutató improvizációs területeket felfedező előadó Chicago külvárosában született. Édesapja, Floyd “Shim” Barber szaxofonos Glenn Miller zenekarában játszott. Barber az Iowai Egyetemen tanult klasszikus zongorát és pszichológiát, majd hazaköltözött Chicagóba. 1996-ban “Masters of Music” fokozatot szerzett a Northwestern University-n. Karrierje 1984-ben indult a híres Gold Star bárban. Rajongóinak gyorsan szaporodó, fanatikus tábora követte őt a Green Mill klubba, a hiteles chicagói jazz központjába, ahol 1994 óta heti rendszerességgel lép fel.

Barbernek eddig hét albuma jelent meg. A Split saját vállalkozásaként látott napvilágot 1989-ben. Első jelentős nemzetközi kiadója, az Antilles 1992-ben szerződtette (Distortion of Love). A széles körű kritikai elismerést a Blue Note/Premonition gondozásában megjelent Modern Cool (1998 ) és a Nightclub (2000) hozták el számára, jóllehet rajongói a Café Blue (1994) megjelenéséhez kapcsolják az áttörést. Hangját egyik kritikusa “a lélekből feltörő sötét suttogás”-nak nevezte, különleges színpadi jelenlétét pedig “beatzenész és bop-intellektuel” jelzőkkel illette.

A Café Blue sikere nyomán Barbert a Down Beat jazzmagazin kritikusai az énekesnők között 1995-ben és az óta többször is a “Nagyobb figyelmet érdemlő tehetségek” kategóriájának élére választották. Az öt csillagosra értékelt Modern Cool után 2002-ben jelent meg a saját kompozíciókat tartalmazó, világsikert arató Verse (Blue Note), amely, csakúgy, mint az átütően eredeti Modern Cool, új mércét állított a stíluskategóriákat meghaladni kívánó komponisták elé. Patricia Barber zenéje új utat nyitott meg a jazz további fejlődése előtt.

Patricia Barber – zongora, ének
Neal Alger – gitár
Michael Arnapol – bőgő
Eric Montzka – dob

Szerda este tudtam meg a fantasztikus hírt: itt fog koncertezni a Jazz-napok keretében! Ez kihagyhatatlan. Magyarországon még nem lépett fel, és először hozzám jön el ( :D)! Rendes tőle! Egy kis szervezés kellett, mert szombat estére már el voltam igérkezve sörök elpusztítása lett volna a cél. Hámondom, akkor elkén oda menni. Szerencsére megoldódott a dolog és megnéztük a koncertet.

Vittem a kamerámat és csináltam néhány képet. Sajnos a koncertfotózás még nem nagyon megy nekem, meg ezekhez talán az állvány is jobb lett volna. Meg ott lökdösődni a helyekért, meg egy pár buta fej is belekerült, de nem baj. Van képem róla. Sőt! Vettem egy CD-t és alá is írta! Vagyis írták (csak a bőgős maradt ki, ő akkor el volt kolbászolva valamerre).

Nagyon jó volt! Itt volt voltak sörök, de elég impotens módon lehetett sörhöz jutni. Mindegy, amikor sorra kerültünk négyet vettünk (ketten voltunk).

Néhány link: hivatalos oldala: Patricia Barber, 1999-es interjú

Be kell valljam, van még egy ilyen szerelemem: Diana Krall!