Ősszel mindig ugyanaz zajlik le a boltban.
Az első igazán hideg hétvége után megtelik a társasjátékos polc előtti folyosó, és szinte mindenki ugyanazzal a mondattal indít: „valami olyat keresek, amit négyen is tudunk játszani.”
A kollégám, Gábor erre évek óta ugyanazt válaszolja, és szerintem ez a legjobb eladói mondat, amit valaha hallottam: „ne a dobozt válaszd ki, hanem az estét.”
Vagyis ne a borító és ne egy videó alapján dönts, hanem gondold végig, hányan ülnek majd az asztal körül, mennyi időtök lesz, és mennyire bírják a többiek a hosszú szabálymagyarázatot.
Amióta így kérdezünk vissza, sokkal kevesebb doboz jön vissza hozzánk bontatlanul.
Októberben egy család háromszor fordult meg nálunk ugyanazért a címért, mert egy ismerősük annyira dicsérte, hogy fel sem merült bennük más lehetőség.
Negyedszerre Gábor leültette őket, kérdezett tőlük öt percet, és egy teljesen másik játékkal mentek haza.
Két hét múlva visszajöttek, és vettek hozzá egy kiegészítőt is.
Azóta minden ilyen helyzetben ez a mondat ugrik be nekem elsőként.
A telek végén ugyanis hónapok óta halogattam egy döntést, ami pontosan ugyanígy nézett ki.
A vidéki részen nagyjából 4 000 négyzetméternyi füves terület van, és az utolsó két szezonban a tologatós fűnyíróval már inkább csak szenvedtem.
Szeptember végére a hátsó sáv combig érő gazzá nőtt, mert két hétig esett, utána meg nem mertem belehajtani a régi géppel.
Akkor kezdtem el komolyan keresgélni, és beírtam a böngészőbe, hogy husqvarna fűnyíró traktor tc 242, mert ezt a típusjelzést hallottam egy ismerőstől a nyáron.
Pontosan azt a hibát követtem el, amit a vevőinknek szoktunk kibeszélni: egy nevet akartam megvenni, nem egy megoldást.
A modellnév helyett a terület döntött
A husqvarna fűnyíró traktor tc 242 keresés végül a Péter Láncfűrész fűnyíró traktor kínálatához vezetett, és ott már nem típusjelzéseket kezdtem összehasonlítani.
Az egész kategória géptípusok szerint van szétszedve: gyűjtős, oldalkidobós, nullafordulókörös, távvezérelt, frontkaszás és magas gazvágó traktorok.
Nekem a gyűjtős és az oldalkidobós közötti különbség volt az első valódi felismerés.A gyűjtős a hátsó kosárba tolja a levágott füvet, és a kosarat a vezetőülésből, egy karral lehet üríteni, vagyis tiszta, nyesedékmentes gyep marad utána.Az oldalkidobós viszont a vágóasztal oldalán engedi ki a füvet, így nem kell megállni ürítgetni, és nagyobb, nyíltabb területen sokkal haladósabb.
Ott értettem meg igazán, hogy a szeptemberi combig érő gaz nem géphiba volt, hanem rossz kategória: a pázsitnyíró traktorokat bokáig, legfeljebb térdig érő fűhöz tervezték, és ennél magasabb gazban a vágóasztal eldugul, a hajtószíj pedig akár el is éghet.
Erre a magas gazvágó traktorok valók, robusztus késekkel és emelt kaszaházzal.A másik döntési pont a hajtás lett.
A szíjas hajtás megállásra kényszerít minden irányváltásnál, mert a kart kézzel kell áttenni, a hidrosztatikusnál viszont a menetpedál egyetlen mozdulattal adja a sebességet és az irányt is.
A teljesítményt is a területhez mérik: egy 3 000 négyzetméteres kertnél még bőven elég az egyhengeres, 9-12 lóerős gép, 10 000 négyzetméter fölött viszont a 20 lóerős kategóriát ajánlják, a V-Twin kéthengeres pedig lényegesen simábban jár.
Az őszi hetekre külön hasznos felismerés volt, hogy a traktor hátuljára vonóhoroggal pótkocsi, lombseprő és fűgereblye is köthető, tehát a lombhullás idején ugyanaz a gép viszi el a kerti hulladékot, amivel nyáron nyírsz.
A szervizemelő pedig megdönti a gépet, így nyírás után egy vízsugárral pár másodperc alatt kitisztítható a kaszaház alja, ami a nedves, tapadós őszi fűnél nem apróság.
Az is sokat nyomott a latban, hogy a beüzemelést a Péter Láncfűrész jelenleg díjmentesen végzi, tehát nem egy dobozt kapok, amit magamnak kell összerakni a hidegben.
A boltban egyébként pontosan ugyanezt csináljuk, csak dobozokkal.Megkérdezzük, hányan játszanak, mennyi idő van, és mit bír el a társaság, aztán ehhez keresünk címet.
Gábor mondata a telken is bevált: a Péter Láncfűrész oldalán nem a nevet választottam ki, hanem az esténket, amikor a fél hétvége helyett egy óra alatt kész a nyírás, és marad idő leülni az asztalhoz a többiekkel.