Emlékszem gyerekkoromból, az én szüleim is társasjátékoztak mondjuk, de nem voltak például számítógépes játékok még akkor. A „játszásra”, mint olyanra úgy emlékszem, hogy a gyerekek privilégiuma volt. A szülők szórakozása más téren volt értelmezhető, ritkán mondták azt, hogy játszanak. Ma viszont, 35 éves vagyok és én is játszom! Minden este. Számítógépes játék, de játék – játéknak is hívjuk.
És a gyermekemmel is szeretek játszani! Az ő kis játékfiguráival, legoival. Legfőbbképp azért, mert nekünk a gyermekkoromban nem voltak meg az anyagi lehetőségeink a szüleimmel, hogy mindent megvegyenek nekem, amire különösen vágytam. Így most kicsit kiélem magam. És azért is teszem, mert ma már meghökkentő, hogy milyen minőségű és mennyiségű, kisebbnek való játékok vannak a játékboltok polcain…
Amit rögtön észreveszek, hogy népszerű brandek meglétére alapoznak ezen játékok. A legtöbb játékfigura, amit a kisfiam óhajt mozisfilmes szuperhősöket, népszerű rajzfilmkaraktereket, anime-figurákat jelent. De van természetesen egy csomó önálló tematika is még, számszerűen lett több a játék, mégis úgy érzem, hogy azért uralja a játékipart is egy kicsit Hollywood, meg a többi nagy konszern. De a játékok minősége tényleg még inkább elképesztő, mint a mennyisége.
Sokszor gondolok rá, hogy jó volna újra gyermeknek lenni, mert, bevallom, a bőségnek ez a zavara szerintem boldoggá tud tenni egy gyermekkort (részben). Persze, ahogy írtam, megváltozott annyiban a világ, hogy ma már mi felnőttek is játszunk, játszunk és játszunk. Nekem Playstationöm van, a feleségem pedig a társasjátékozós fajta és a barátnőivel is gyakran ülnek körül egyet, nem csak engem vesz rá visszatérően, esténként.
Nem érdemes felnőni és ma már nem is kötelező. A játék fiatalít, kikapcsol, boldoggá tesz. És tényleg nincsenek kizárólag felnőtt játékok… Azt veszünk meg magunknak, amit akarunk! A feleségem legjobb barátnője például puzzleözik, de a LEGO – mint egyik legismertebb gyártó, amely már a gyerekkoromban is létezett az általános köztudatban – szettjei is nagyon-nagyon megváltoztak. Sok felnőtt ismerősöm veszi őket lelkesen. Star Wars, Minecraft, Harry Potter – ahogy mondtam, már a legós tematikák is kapcsolódnak valami popkulturális élményhez! Nem ritka látvány tehát szerintem, hogy felnőtteket látunk válogatni a játékboltban, és nem is csak azért van ilyen, mert a gyermeküknek vesznek épp ajándékba valamit. Gyereknek maradni segít megőrizni a lelki békénket. A Lego is önmagán túlmutató valami lett, amit nem csak kicsiknek ajánlanak. Egy nagyobb Lego-szett kirakása és utána a polcon, díszként való tárolási igenis, hogy nagyon kielégítő és örömteli dolog bármelyik nagykorúnak. És a játékfigurák gyűjtése is ilyen lehet talán. Akár gyerekkorunk kedvenc figuráit kezdjük most, felnőttként összegyűjteni, akár valamelyik, említett mesevilágból a kedvenc szerelőinket műanyag játékfigura formájában őrizgetni… – ez lehetséges dekorációs szándékkal, sokan csinálnak diorámát, de önmagukban is vannak olyan látványosak és vonzók ezek a figurák, hogy én nem lepődöm meg azon, hogy vannak akik ennek szentelnek időt s pénzt is.