Hangsúlyoznám: nem kell, sőt, nem is érdemes azonnal torokra menni, valószínűleg a fenti lakónak fogalma sincs arról, hogy mi zajlik a felszín alatt.
Szó szerint, ugyanis az esetek legnagyobb többségében a burkolat alatti, vagy falban futó csőrendszer a gond okozója, vagyis amíg nincs a tudomására hozva a dolog, addig fel se tűnik neki.
Hasonló esetben mi sem várnánk mást, ám szinte a lelki szemeim előtt látom az átkozódó, minden létező hatósággal fenyegetőző idős alsó szomszédot, aki már az ajtó előtt táborozik a jól begyakorolt átkaival, míg én gyanútlanul jövök haza munkából, nem is sejtve, hogy micsoda szitokhurrikánt kell rövid időn belül elviselnem.
Ilyenkor az első, amit tehetünk, hogy elzárjuk a főcsapot, és szakembert hívunk, majd értesítjük a biztosítót.
Ugyanis a társaság kárfelmérőjének azelőtt kell szemrevételeznie a keletkezett kárt, mielőtt azt bárki megbolygatná.
A vízvezeték szerelő valószínűleg később fog csak érkezni, mint a kárfelmérő, mivel jelenleg hazánkban szinte az összes szakember túlterhelt, ezért érdemes időben értesíteni és időpontot kérni tőle, hiszen nem túl kellemes érzés napokig, vagy akár hetekig folyóvíz nélkül lenni.
Oldalfal ázása esetén szintén érdemes felkeresni az érintett szomszédot, hiszen ha mindkét oldalon jelentkezik a probléma, akkor valószínűleg a falben futó cső repedt meg vagy tört el, és szivárog.
Itt szintén érdemes elzárni a vizet és áramtalanítani sem árt, hiszen elég egyetlen sérült vezeték, és kész a rövidzárlat.
A biztosító és a szakember értesítésén túl itt a közös képviselővel sem árt felvenni a kapcsolatot, ugyanis ha a probléma közös falat érint, akkor arról neki is tudnia kell.
A megkárosított költségeit, vagyis az ázást elszenvedőt minden esetben az ázást okozó biztosítója kártalanítja.
Tehát felesleges a saját biztosítónkhoz is beadni a kárigényt, mert egyszerre a kettő nem fog fizetni.
Viszont ha az okozónak nincs biztosítása, úgy kénytelenek leszünk a sajátunkhoz fordulni.