Nyaralás – Eperjes, Fricovce, Füzérradvány

A szokásos nyugis kelés és reggeli után szépen megdörrent az ég. Hűha, gondoltam, de ugye a kalandok meg vártak. Meg kell említsek egy tényt, melyen utólag sokat mosolyogtam: egyetlen egy napon sem kentük be magunkat napolajjal (lehet nem olaj, hanem krém, de jártasságom eddig terjed), csak ezen a dörgős napon! Tehát amikor megmásztuk Füzér várát és 123 millió napsugár érte arcunkat, hátunkat és mindenünket, akkor nem. Csakis a dörgős, villámlós napon.

20160728-IMG_8529- ballor

Tervben ismét Szlovákia volt, Eperjesen keresztül még nyugatabbra. Ahogy haladtunk beljebb egyre jobban dörgött és esett. Ilyenkor még bizakodó az ember, mert lehet hogy mire mi ott, addigra verőfény. Megérkezve Eperjes (Prešov) városába, úgy döntöttünk, hogy mivel éppen nem esik, ezért nézzük gyorsan meg. Ki tudja, hogy visszafele mi is lesz?

20160728-IMG_8528- ballor

Parkolás után rettenet okos eszünkre hagyatkoztunk és esernyőkkel és esővédőkkel felszerelkezve – igen, csakis rövidben, mert a napolajhoz az illik – indultunk tovább. Eperjesben is a szlovák városokhoz hasonlóan a belső városrész orsó alakját csodálhattuk meg.

Ahogyan körbe értünk, az idő siettette lépteinket. Eléggé jelentősen rákezdett esni. Messze voltunk a kocsihoz, hogy az lett volna az elsődleges irány. Meg a reggeli kávénak is ki kellett jönnie, pisilős helyre is szükség volt. De pont olyan kapualjban tudtunk megállni, ahol semmi étterem, kávézó, WC-s hely. Vártunk jó darabot és a csendesedé után elindultunk a kocsi irányába. Akkor találtunk egy gyrosos helyet. Ott minden volt, ha már pisi, akkor meg ettünk is, ki tudja mikor jutunk hozzá legközelebb?

20160728-IMG_8533- ballor

A kocsinál eldöntöttük, hogy nagyon messze nem megyünk már, az idő valószínűleg marad ilyen. Fričovce kis városába látogattunk el, ahol megnéztük kívülről a kastélyt. Az útikönyvekben szebbnek bizonyult. Igazából az utcafronti része volt szépséges. Pár kép után ismét eső, irány haza.

Felvetettem, hogy ha már nincs sörünk, akkor venni kell! Így is tettünk, megálltunk egy Lidl-nél. Ott vettünk ami kellett. Pár sört akartam vinni ajándékba, ugyanis a szlovákoknál nem ritka a 10-12%-os sör. Veszedelem jó árban lehetett venni, vettem két nagy másfél litereset, mert ugye kellett. Meg estére még pár dobozzal.

Hamar haza is értünk, elkezdődött a vacsora csinálása és meg szorgalmasan szisszentettem a söröket.

A szálláson egy család is volt még. Szalonnát akartak sütni, de eláztatott mindent a víz, nem akarta a fa az igazságot. Na ekkor beindultam, hogy nehogymárnesüssünkszalonnát! Találtam fát, ami száraz, de nem volt balta. Lett húsklopfoló, meg kést: mondom lehántok kis részt, ami begyújtja, onnan megnyerjük a csatát.

Próbáltam hívni a gazdát, hogy kellene balta. De nekem nem jutott térerő valamiért. Szerencsére a pár 30-as volt, nekik picit jutott. Mondtam a gazdának: balta, pálinka, hagyma ha lenne, nem szaladnánk el! Át is jött, hozott mindent.

Eredetileg volt pálinka, de a szállótársak úgy gondolták, ha mi sok sört iszunk, nem kell nekünk, megitták. Lett pálinka, mint sejthető.

Különösebb dolgot nem írnék, a kedves olvasó el tudja képzelni a dolgokat: olyan görbére sikerült az este, hogy reggel nehéz volt kiegyenesedni. Másnap reggel Anita: “Szia!“, majd pár másodperc szünet után “Jól vagy?” :D Az ő embere is furcsán viselkedett még kelés után. Jelzem: az összes ajándéknak szánt sört megittuk, egyet sikerült kimentenem, de azt még a hűtő közelébe sem vittem. Ezért úszta meg.

Nem lett volna ezzel semmi gond, csak ugye át kellett adni a szállást, illetve haza kellett még utazni is. De mindent megoldottunk.

20160729-IMG_8656- ballor

Hazafelé még beugrottunk Füzérradványba, ahol a Károlyi kastélyt és a parkot néztük meg. Szépséges az egész, az a hatalmas park, benne sétálni csakúgyból… Jó volt ez is.

20160729-IMG_8640- ballor

20160729-IMG_8646- ballor

20160729-IMG_8648- ballor

A kastélyhoz vezető úton mindenki nézze és ölelje meg a hatalmas platánfát. Másfél évszázada terpeszkedik ott. Nem semmi! Látni kell, nem lövöm le mekkora, nézd meg!

20160729-IMG_8664- ballor

Egy megállót beiktattunk még: Tokajban enni kellett egy finom halászlevet, meg egy fagyit. Normál időben érkeztünk haza.

Kellemes, jó nyaralás volt. Nagyon fontos és értékes beszélgetésekkel. Ahogy visszagondolok rá, nem kellett volna nekem semmi más, semmi jobb, semmi külföld, semmi csicsa. Minden pont úgy volt jó. Eszméletlen jó volt a lazaság, a szabadság, akkor és oda mehettünk, ahova akartunk. Semmi kényszer, semmi alkalmazkodás másokhoz, fakultatív programokhoz.

Érdekes volt, hogy a térerő sem hiányzott. Inkább bezavart volna, a beszélgetéseket nem jó úgy hagyni, ha lendületben van az ember. Aminek ki kell jönnie, legyen. Egész idő alatt se egy tévét, se egy rádiót nem kapcsoltunk (még a kocsiban sem!). Nem is hiányzott. Semmi feles terhet nem akartam magamra venni a világ dolgaiból. Csakis élvezni azt, ami jutott. Szlovákia szép ország, szép helyeken jártunk, ajánlom!