Hatalmas kerózás

Nemrég jöttünk haza, tekertünk egy jó nagyot. Az a dolog érdekessége, hogy hárman voltunk. Ez volt a második alkalom. Azért a kis, gyerek biciklivel egy hosszú utat végighajtani nem egyszerű.

Az eredeti útiterv a Vekeri volt, és ott egy kis piknik. Ezt elvetettem és felvetettem a Bánki tájházat. Végül ez lett. Kb. 8-9 km volt oda. Időben persze másabb az összhatás, mert gyerekkel elhúzódik ez rendesen. Pláne, hogy indulás után a Diószegi felé haladva a síneken elesett. Persze onnantól haragosa volt a biciklinek és nem akart tovább jönni sem. Kicsit toltuk a kerót és végül rávettük.

Odaérve kicsit “pecázott”, egy hálóval akart kis halakat fogni, persze nem jött össze. Körbejártuk a tavat, megnéztük a kilátót. Nagyon kellemesen telt a nap azon része is. Utána kis gyerekjátszó és indulás haza.

A teljes hossz kb. 19 km lett, ezt 1 óra 38 alatt tettük meg. Nagyon élveztük, elfáradva érkeztünk haza. Jólesett a hideg üdítő és a zuhany is.

Update: azt meg itt kimaradt, hogy akkorát estem, mint a fene. Visszafelé a síneknél szólni akartam, hogy vigyázzanak, mert itt volt az elesés. Erre ahogy lassítottam és hátra fordultam, beestem az árokba.

Tíz kicsi néger

Elolvastam Agatha Christie Tíz kicsi néger című könyvét. Nagyon jó volt. Izgalmas, vitt magával egészen végig. Elég hamar átrágtam magam rajta. Kellemes kis történet, végig feszített izgalom, a végén csattanóval és megoldással.

A Tíz kicsi néger Agatha Christie egyik nagy sikerű krimije, 1939. november 6-án jelentette meg a Collins Crime Club az Egyesült Királyságban, 1940 januárjában az Amerikai Egyesült Államokban is megjelent And Then There Were None címen. A művet a Tíz kicsi indián címmel vetítették a mozik. Magyarországon először 1941-ben jelent meg A láthatatlan hóhér címmel Vécsey Leó fordításában.[1] A könyv Agatha Christie legkeresettebb bestsellere, több mint 100 millió példányt adtak el belőle, minden idők legnagyobb sikerű krimije.

Wikipédia linkje. Jó volt, ajánlom!

Jack Kerouac: Úton

Elolvastam ismét a könyvet. Jó régen olvastam, de most ismét előkerült. Fantasztikus utazás Amerikán keresztül.

Jack Kerouac (1922–1969) az amerikai beatnemzedék egyik kiemelkedő alkotója és teoretikusa, a beatéletmód és a beatideológia modelljének megteremtője – egyben az 1950-es–60-as évek amerikai ifjúságának képviselője és prófétája, a tiltakozás, a menekülés hangjainak megszólaltatója. Lelkes követőket és ádáz ellenségeket szerzett, gondolatai a szexről, a kábítószerekről Európában tovább gyűrűztek akkor is, amikor hazájában már csillapodtak a beat körüli viharok. Könyvei lírai, vallomásos jellegűek, más-más néven majd’ mindegyiknek ő maga a hőse.Főműve, az Úton a nagy utazások, száguldások története. 1947 és 1950 között barátjával, Neal Cassadyvel beautózta az Egyesült Államok és Mexikó legkülönfélébb tájait, utána egy évig tervezte az erről szóló beszámoló formáját, szerkezetét, majd pedig befűzött az írógépbe egy negyvenméteres papírtekercset – és megszületett a “spontán próza” műfaja.Az eredmény: a 60-as évek “ellenkultúrájának” beharangozása és majdani Bibliája, általános kritikusi értetlenség, valamint hatalmas közönségsiker. Sal Paradise és Dean Moriarty (Kerouac és Cassady fiktív megfelelője) szédületes dzsesszfanfárral került be az amerikai és a világirodalom halhatatlanjai közé.

Ha minden igaz, film is készült a műből. Ezt még nem láttam, de pótolni fogom.

Gears Of War: Judgment

Erről a játékról meg elfelejtette írni, pedig megcsináltam. Most két podkesztben is beszéltek róla. Mindegyikben eléggé furán nyilatkoztak a játékról. Nekem is hasonló véleményeim vannak.

GOW: Judgment

Talán aki a sorozatot eddig követte, annak mindenképpen ezt is be kell szereznie, le kell tolnia. Vigyázni kell a programmal, kicsit másabb lett. Kis 10-15 perces részek vannak benne, melyek végén statisztika. Ez nyilvánvalóan azt a célt szolgája, hogy még tovább játszunk vele, minél jobb eredményt elérve. Engem igazából nem ösztönöz, ahogyan a podkesztes kritikusokat sem.

Nekem mindig is bajom volt a Gears-es ellenfelekkel. Olyan bénán hatnak. Mintha sprite-ok mozognának, melyekre olyan sok időt nem is fordítottak… Volt olyan, hogy azt sem tudtam, hogy ellenséget, vagy a barátaimat lövöm. Nem értem miért ilyen lett ez.

A színhelyek szépen kidolgozottak voltak, néha lehetett nézelődni. Ez azért még nem vitte el a hátén. Jó volt egynek, de a három csillagozás nekem ki fog maradni.

Apró

Mióta használom az internetet, azóta teszek fel hirdetéseket. Mindig van eladandó dolgom. Általában hardverek ezek, de sok esetben a játékok, melyekkel nem akarok már játszani. Mostanában viszont a család megunt, használaton kívüli dolgait is felrakom.

Sokszor nem tudja az ember jól belőni az árat. Nem akarja elpazarolni a kis megszerzett dolgát, ezért fentebb marad az ár. Vagy simán csak azért, ha ennyiért elviszik, vinyék. Egyébként arra jöttem rá, hogy mindent el lehet adni. Én viszonylag több ideig szoktam kivárni az árakkal, nekem nem szokott fontos lenni a “hamar és olcsón”.

Több terméket hirdetek most is. Érdekes, hogy az emberek nem nagyon szeretnének már pénzt adni. Leginkább a csere az, ami játszana. Én ritkán cserélek. Az összes többi esetében kiírom, hogy csere nincs. Mégis kapok cserés ajánlatokat. Ezt nem is értem. Nem tud olvasni?

Két kütyüm esetében is jött már, hogy is fogalmazzak? Nem korrekt? Pofátlan? stb. ajánlat. Ezekkel én nem nagyon tudok mit kezdeni. Ha felrakok egy terméket mondjuk 100-ért, és jön egy érdeklődő, hogy 50-ért viszi, akkor erre én nem tudok mit mondani. Most komolyan azt hiszi, hogy megkapja így?

Egy dolgot azért jó lenne, ha mindenki megértene. Az ár, amit a feladó ír, az ő dolga. Ha nem sürgős, nem akarja annyira eladni, akkor sem kell ezt megszólni. Amikor egy hirdetést valaki megnéz, akkor be tudja lőni, mire számítson. Ha sok neki, akkor tovább lép és kész.

Nem értem az embereket, de nem csak ezért.

Hello, Halo!

Az XBOX-osok nagyon régóta Halo lázban égnek. mivel az elsődleges konzol platformom a PS3, eddig különösebben nem foglalkoztatott a téma, a játék. Az első XBOX-om megvételekos a Halo Reach-et kaptam hozzá, de nem jött be, így hanyagoltam is.

Most a Halo 4 került elém. Elsőre ez sem jött annyira be. Valamiért nekem ezek a szörnyek nem okésak. Olyan, mintha vicces Marslakók lennének. Még a hangjuk is olyan. Vannak persze komolyabb ellenfelek is.

Halo4

Tegnap jelentőset haladtam benne, ma már izgatott, hogy mire is jutok vele. A hétvégén ki akartam végezni, de hamarabb sikerült.

Azt kell mondjam, hogy ennyiféle eszközt még talán sosem használtam ilyesmi játékokban. Volt, hogy repülnöm kellett, kocsikázni is lehetett. Meg egy transformers-robot belsejében is voltam. Ezek mind-mind feldobták a hangulatot. A végére egészen jó lett. Az átvezető animokra sem lehet panasz: nagyon szépek voltak.

Nem ismerem a korábbi Halo változatokat, nem tudom, hogy be fogom-e szerezni az elmaradt részeket. Ez tetszett.

A nagy Gatsby

Egy pár nap alatt elolvastam ezt a könyvet is a Kindle gépen. Elég jó volt, hamarosan jön majd a film változata. A bemutató már nézhető az IMDB-n és sok más helyen is. A könyv jó stílusban íródott, érdekes dolgokat feszeget. Az emberi jellem/telenségeket is jól ábrázolja. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a jazz hőskorában játszódó történeteket.

Mafia 2

Közel egy hete kezdtem el a játékot. Igazából naponta nem toltam sokat. Ma reggel be is fejeztem. Nekem kellemes csalódás volt. A grafikája nekem elég volt, ami tetszik: a v-sync. Ez valamiért iszonyatosan bír zavarni. Bármilyen játék esetében is.

Mafia 2

A történet, a szál a harcok és a feladatok is változatosak voltak. A végén kicsit többet kellett küzdeni és lövöldözni. Amit elméreteztek benne, az a kocsikázás volt. Nem véletlen lehet, hogy az L. A. Noire játékban már ha be van állítve egy célpont, akkor gyorsan oda lehet ugrani. Itt sem lett volna rossza ez a lehetőség.

A játék nagyon hangulatos volt, ezekhez a zene járult hozzá leginkább. Kicsit Szabotőrös, kicsit GTA-s. Jók voltak az időjárás és a napszakváltások is. Nem tudom miért maradt ki korábban, de most pótoltam.

Olvasások

Mostanában eléggé rákaptam az olvasásra. Az utóbbi időben három könyvet faltam be. Hetente egyet. Tegnap épp befejeztem egyet, délután már kezdtem is egy újat. Nem tudom miért, de most nagyon lekötnek a betűk. Jó így magában lennie az embernek. Beinduló fantázia, érdekes történetek, írások.

Az olvasás még mindig jó szórakozás!

1 2